Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Férfias játékok - avagy egy pornófüggő vallomásai

Férfias játékok - avagy egy pornófüggő vallomásai

Előszó - avagy a mi, a miért és a hogyan

2021. október 13. - Pornófüggő Jóska Pista

Üdvözöllek, Látogató!

Ha csak idekeveredtél, röhögni, kárörvendeni, esetleg szörnyülködni, akkor azért :) Ha közös a problémánk és sorstársam vagy, akkor meg különösen! Ha esetleg nőként olvasod ezeket a sorokat, esetleg kíváncsiságból, az is rendben van! Hiszen Te talán nem is sejted, de Téged is érinthet a dolog a Te párkapcsolatodban!

A "mi"

Most már biztosan kíváncsi vagy arra, hogy miről szeretnék írni, mit is akarok elmondani ezzel a bloggal! Azt mondják, egy függőségből való kigyógyulás mindig a beismeréssel kezdődik, hát kezdem én is ezzel:

PORNÓFÜGGŐ VAGYOK.

Na tessék, hogy ezt most leírtam, máris kicsit jobban érzem magam. Máris megkönnyebbültem. Tényleg azzal kell kezdeni, hogy legalább magamnak beismerem, hogy mi a baj, és hogy ez a baj elég nagy. És hogy kezdeni kell vele valamit, mert magától nem fog javulni. És azt is, hogy ezzel nekem kell kezdeni valamit, mert más nem tudja megoldani helyettem.

Hogy ez pontosan mit jelent -legalábbis nekem-, arról szól ez az egész. És remélem, hogy arról is, hogy ezt a függőséget egy idő után magam mögött hagyom. Vagy úgy is mondhatjuk, hogy kigyógyulok egy szenvedélybetegségből, ami megkeseríti az életemet. Mert ez egy szenvedélybetegség, ugyanannyira, mint mondjuk a dohányzás, a kábítószer vagy az alkoholizmus.

A "miért"

Hogy miért ez a blog, kérdezhetnéd. Vagy akár azt is, hogy egyáltalán miért akarom, hogy erről az én személyes problémámról mások is tudomást szerezzenek? Ezekre a kérdésekre nincs egyszerű válasz, de azért megpróbálom.

Először is, ahogy Karinthy írta az Előszó című versében: "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek". Semmilyen függőségről nem egyszerű beszélni, még azokkal sem akik közel állnak hozzánk. Hát még erről! Gondolj bele (ha érintett vagy, akkor meg pontosan tudod), ha még magadnak sem akarod (tudod) bevallani, hogy baj van veled, akkor másnak hogyan tudnád! Én sem tudom -és őszintén szólva nem is akarom, ugye megérted! - névvel, arccal megtenni, de VALAKINEK EL KELL MONDANOM! Ez úton is elnézést, hogy virtuálisan felemeltem a hangom, de ez az én blogom, úgyhogy megtehetem :) Szóval el kell mondanom valakinek, mert feszít belülről és mert úgy érzem, hogy segít. Egy kicsit azért is, mert még nagyon sokan küzdenek ezzel a függőséggel -akár tudnak róla, akár nem- és talán nekik is segít ez az egész. Ha már csak annyit elér ez a blog, hogy néhány hozzám hasonlóan pornófüggő férfi felismeri azt, hogy ez az ő gondja is, már megérte. Mert ez azt jelenti, hogy közelebb került a gyógyuláshoz, legalábbis megvan rá az esélye.

A "hogyan"

Erről a részről őszintén szólva csak halvány elképzeléseim vannak, annál is inkább mert még életemben nem írtam blogot. Arra gondoltam, hogy írok egy bejegyzést magamról, és arról hogy hogyan jutottam el idáig. Persze mivel szeretném megőrizni az inkognitómat, az életrajzomról csak körülbelül és nem teljesen pontos adatokkal fogok szolgálni, de szerintem ez is elég lesz a történet megértéséhez.

A későbbiekben arról akarok beszámolni, hogy mit tettem, és mit teszek éppen azért, hogy magam mögött hagyjam a pornófüggőséget. Ezt próbálom majd a jó ízlés határain belül megtenni, de előre szólok, hogy jócskán lesz a dologban felnőtt tartalom. Persze ezt már a blog létrehozásakor beállítottam, szóval ha ezt olvasod akkor ezzel tisztában vagy, tehát nem tehetsz nekem szemrehányást :) Egyszóval, a téma maga megkívánja hogy intim részletekbe menjek bele. Bele is fogok, de csak annyira, amennyire a megértéshez kell.

Mint azt az elején is leírtam, minden olvasót szívesen látok a blogomon. Kommentelni is lehet persze, de lesz pár szabályom. Az első, hogy egymás felé mutassunk tiszteletet! Ez nem kérés, aki nem hajlandó ezt betartani, az repül a kommentszekcióból! Aki érintett valamilyen módon, annak a nélkül is van elég baja, hogy más még gúnyolódna is rajta, úgyhogy ezt komolyan fogom venni. Röhögj magadban ha akarsz, és örülj, hogy nálad minden rendben ezen a téren, de itt nem fogsz.

Röviden ennyi mára, amint időm lesz, igazán belevágok! Addig is, ha már említettem Karinthy Frigyes versét, fogadd szeretettel - úgy is, mint a mottómat!

A viszont látásig (olvasásig :) ),

"Pista"

Előszó
 
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek
 
Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.
 
A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.
 
A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,
 
A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.
 
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
 
Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a féluton.
 
Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.
 
A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.
 
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
 
A harmadik csak rámnézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.
 
Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.
 
De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,
 
Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.
 
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
 
Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,
 
Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,
 
Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.
 
Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se északfény, se áloévirág.
 
Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,
 
Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,
 
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
 
Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.
 
Elmondanám, az út hová vezet,
Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.
 
Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.
 
A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.
 
Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek hát fel a magosba.
 
Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.
 
Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.
 
Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.
 
Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.

A bejegyzés trackback címe:

https://ferfijatekok.blog.hu/api/trackback/id/tr6716719696

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása