Üdv újra! Régen jelentkeztem tudom, de van munka és család is ugyebár. Szóval eltelt két hét, mióta utoljára pornót néztem... Igen, betartottam a fogadalmamat, bár megmondom őszintén, nem volt egyszerű.

Az első hét egészen jól ment, ahogy írtam is, voltak jelei a javulásnak. Viszont az utóbbi pár napban rosszabbra fordultak a dolgok. Merevedésem egyáltalán nincs, vagy ha van is valami, akkor az a szexhez nem elég. Gondolhatok én bármire, ez a helyzet. Próbálkoztam az önkielégítéssel, az sem jött össze, szóval van baj rendesen. A szerszám teljesen kakukk.

Mondjuk a dolog nem ért teljesen váratlanul. Mielőtt elhatároztam volna hogy változtatok, eléggé utána olvastam a dolognak és mások beszámolóiból megtudtam, hogy van egy ilyen periódus, mikor teljesen impotens az ember. Ez valószínűleg a felborult dopamin-rendszerrel függ össze. Mert mi történik, mikor az ember pornót néz? Először is azt szögezzük le, hogy szexuális szempontból (is) ősemberek vagyunk. A pornófilmek nézése közben pedig egy óra alatt több szexuális inger éri az agyunkat, mint egy ősembernek a teljes életében. Ezek az ingerek pedig dopamin hormon felszabadulásával járnak. Ez a hormon a szervezet "cukorkája", ezzel jutalmaz minket az agyunk ha valamit szerinte jól csináltunk: elejtettünk egy állatot, megdugtunk egy nőstényt, új ruhát vásároltunk a plázában, stb.

Viszont ha túl erős inger, és/vagy túl sokszor éri az agyunkat, és nagyon sok dopamin szabadul fel, akkor azt nem tudja kezelni és védekezni kezd. Úgy védekezik, hogy a dopaminra érzékeny receptorokat visszafejleszti, tehát ugyanaz az inger egyre kevésbé vált ki örömöt. Ennek az a következménye, hogy még drágább cuccot kell venni a plázában az ugyanolyan örömérzethez, vagy például több/durvább pornóvideót kell megnézni, hogy felálljon a farkad. Aztán egy idő után fekhet előtted álmaid nője is rebegő szempillákkal és szétrakott lábakkal, már ő sem tudja adni azt a stimulációt ami az erekcióhoz kell. Súlyosbítják a helyzetet az előzőleg kivesézett helytelen maszturbációs szokások is persze.

Hála istennek, az agyunk normális működése egy idő után helyreáll, feltéve ha nem kap további túlzott stimulációt. Ehhez viszont idő kell, nem is olyan kevés, akár hónapoknak kell hozzá eltelni. Tehát ha te is ugyanabban a helyzetben vagy mint én, akkor fel a fejjel és kitartás, mert ha ezen a mélyponton túl vagy(unk), akkor innen már felfelé vezet az út!

Üdvözletem, 2 nap hallgatás után jelentkezem újra. Ma van a 7. napja annak, hogy nem néztem pornót. Nem hangzik soknak, de tekintve hogy ilyen az elmúlt legalább 7-8 évben nem történt, lehet mondani hogy nem kevés :) Annyira nem is hiányzik, nem igazán gondolok rá. Már említettem, hogy erős dohányos voltam, de pár éve letettem a cigarettát. Visszatekintve a leszokás nem volt nagyon nehéz, de én úgy gondolom hogy azért, mert mire felhagytam a dohányzással, fejben már leszoktam. Már csak abba kellett hagyni és túlesni a  fizikai elvonási tüneteken.

Azért vannak elvonási tünetek. Például az elmúlt pár éjszaka nagyon rosszul aludtam. Későn sikerült elaludni, éjszaka többször felébredtem, nagyon nehezen tudtam visszaaludni, és kora hajnalban, jóval a szokásos idő előtt már nem is sikerült. Már ez sem dobta fel a napomat, de ráadásul egy kicsit depressziós is lettem. Semmihez nincs igazán kedvem, magamtól nem nagyon jutnak eszembe pozitív gondolatok. Dehát ilyen az, amikor valami hiányzik, ami az életed része volt évekig, aztán felhagysz vele. Egy idő után jobb lesz, ezt az eszemmel tudom, de azért most elég szar.

Vannak pozitív dolgok is szerencsére. Például, hogy a feleségemmel sikerrel dolgozunk a kapcsolatunk javításán. Beszélgetünk, egymáshoz érünk, figyelünk a másikra, és ezek nagyon jó fejlemények. Tegnapelőtt este volt egy kis erotika is. Persze egyelőre nem behatolásos szex, de kézzel a csúcsra sikerült segíteni. Már annak is örülök, hogy egy ideje nem hárítja ezeket a közeledéseket, és persze abban is segít hogy újra egy hullámhosszra kerüljünk szexuális téren is. Sokat kihagytunk és sokat felejtettünk egymásról, így van mit bepótolni.

Tegnap délután megint elővettem a fleshlight-ot és az a helyzet hogy az első próbálkozásnál fényévekkel jobban sikerült a dolog. Most nem tartott háromnegyed óráig, hogy elélvezzek, nem kellett többször kínlódni azzal sem hogy nem akar állni a szerszám. Elsőre sikerült az akció kb. 5-6 perc alatt, szóval hurrá, szignifikáns javulás van! :D Még egy-két ilyen sikerélmény és meg lehet próbálkozni élesben is a normális szexszel.

Voltam edzeni is (heti háromszor járok), ez is jót tett a közérzetemnek. Edzés közben ugyanúgy boldogsághormonok szabadulnak fel, mint szex közben, szóval fel tudja dobni a napomat ha lemegyek a terembe. Egyébként is jót tesz az ember egészségének a mozgás, örülök hogy pár éve belekezdtem.

Most kora reggel van, pornómentes életem 4. napja. Meg kell hogy mondjam, a pornófilmek önmagukban nem jutnak sűrűn eszembe, csak az önkielégítés, de az elég gyakran. Erre számítottam is, ezért beszereztem életem első szexuális segédeszközét, egy Fleshlight-ot. Ha nem tudod mi ez, nem vagy vele egyedül, pár nappal ezelőttig én sem tudtam. Ez tulajdonképpen egy olyan műpunci, ami az eredetivel érzésre szinte teljesen megegyező anyagból van és kívül-belül egy punci alakjára van elkészítve. Nincs benne semmilyen vibrátor, szóval vagy kézzel mozgatod akció közben, vagy akár le is lehet tenni egy asztalra vagy ágyra és mozogni benne, mintha nővel lennél.

Azért szereztem be ezt a játékot, mert az önkielégítési szokásaimat is rendbe kell tenni. Nem hinném, hogy valaha is felhagynék vele, szóval gondoltam jobb, ha rendesen csinálom. Arról már írtam előzőleg, hogy kamaszként nem volt kitől vagy honnan megtanulni kiverni magamnak, tehát autodidakta módon kellett rájönnöm hogy nekem mi és hogy jó. És hát sajnos felvettem pár rossz szokást.

Az egyik, hogy nagyon szorítom a szerszámot a markommal, és ezt egy igazi punci nem teszi. Mivel az ember farka is "megtanulja", hogyan szokott elélvezni, ezért ha megszokja hogy szorosan van fogva, akkor az igazi szex nem fog elég stimulációt adni. A másik rossz szokás a sebesség. Mikor az ember elvonul kiverni magának, akkor arra törekszik, hogy gyorsan végezzen. Senki sem szeretné, ha az anyja/apja/csaja/felesége/gyereke rányitna közben, ezért siet, tehát gyorsan rángatja a cerkát és 1-2 perc alatt el is élvez. Persze a pénisz ezt is megszokja, aztán szex közben is végez 1-2 perc alatt a "feladattal".

Ezeket a rossz önkielégítési szokásokat szeretném magam mögött tudni, ha már úgyis elhatároztam, hogy változtatok, ehhez jó eszköz a Fleshlight. Ez nem szorít, csak annyira mint az igazi punci. Érzésre is teljesen ugyanaz. A sebességet meg ugyanazzal a mozgással szabályozhatom, mintha épp a csajommal kefélnék.  Egyszóval segít visszatérni egy olyan rutinhoz, ami a szexhez nagyon hasonló. Persze mondhatnád, hogy ne verjem ki, hanem bújjak a feleségem mellé és gyakoroljak vele, de ha emlékszel, kifejtettem már hogy ez most nem fog összejönni, mert ahhoz célszerű lenne ha mondjuk 10-15 percre normális merevedésem lenne pornó nélkül, ami jelenleg nincs... Mondjuk pornóval sem, mert az évtizedek alatt azt tanultam meg, hogy gyorsan végezni kell és ez rögzült sajnos. 

Tegnap végül sikerült kipróbálnom az új játékszeremet. Az történt, hogy feküdtem az ágyamban, olvastam valami teljesen a szextől távol álló dolgot, és éreztem hogy kezd merevedésem lenni. Na gondoltam, óvatosan kicsit kézzel rásegítek aztán ha sikerül akkor miért is ne tehetnék egy kísérletet? Hát... olyan háromnegyed órán keresztül szenvedtem a dologgal, többször lekonyult a szerszám és alig tudtam bele életet lehelni. Szorítani nem akartam, a gyors mozdulatokat is kerültem, plusz pornónézés nélkül kellett keménnyé varázsolni. Az is a jó a fleshlight-ban, hogy értelemszerűen csak kemény farokkal lehet élvezkedni, és itt el is jutottunk a talán legnagyobb gondhoz a pornóval és az arra való kiveréssel kapcsolatban -na nem mintha az eddig felsoroltak ne lennének éppen elég nagy problémák.

Szóval ki akarod verni. Beindítasz egy pornófilmecskét, de a farkad az még nem áll. Elkezded nézni az izgató nénit és már nyúlsz is magadhoz, de valójában odalent még fél 6 van. De te már szorítod, rángatod, a néni nyög, benne egy -vagy több- jó nagy fasszal, és egy rövid idő múlva a látvány hatására szépen elélveztél, de a cerka még nem is állt fel rendesen. Megszokja ezt a farkad és az agyad? Eltaláltad, megszokja. És mi történik, mikor a csajodnál kellene teljesítened? A farkad meg az agyad várja ugyanazt a stimulációt, amit eddig megszokott, mind a látványban mind fizikailag. Persze ezt egy hús-vér nővel nem fogja megkapni, ezért már fel sem áll. Eddig sem nagyon volt kemény mire elköpte magát, plusz nincs sem szorítás, sem rángatás, sem izgató profi néni a képernyőn, ez pedig egyenes út az impotenciához.

Visszatérve a tegnap estéhez, hát nem volt egyszerű. Párszor már inkább abba akartam hagyni az egészet, de nagy sokára azért csak sikerült elélvezni. És mindezen nehézségek ellenére örülök, mert pornó nélkül, csak a képzeletemre hagyatkozva sikerült, ami az utóbbi kb. 20 évben nem fordult velem elő. Külön öröm, hogy nem rángattam, nem úgy vertem ki, mintha habot vernék, hanem kb. úgy, ahogy egy nővel is csinálnám.

Persze sokat kell még gyakorolni és tanulni, de ez már csak idő és kitartás kérdése, tehát rajtam múlik. Az edzőteremben megtanultam, hogy a gyakorlatokat odafigyelve, szabályosan kell végrehajtani, mert csak akkor van értelme. És minél többet gyakorlok, annál jobban és magabiztosabban megy, szóval ezt a tapasztalatomat már csak át kell ültetni az életemnek ebbe a részébe is.

Az előző bejegyzésekben megpróbáltam részletesen leírni a történetemet, remélem sikerült úgy előadni hogy érthető legyen a folyamat. Mostantól arról akarok írni, hogy mit teszek a leszokásért. Eddig volt, hogy napi 2-3 bejegyzés is született, mert gyorsan ki akartam magamból írni az egészet, de innentől kicsit lassítani fogok a tempón és át szeretnék menni valamiféle naplóírásba.

Ha olvasás közben kérdésed vagy véleményed van, esetleg megosztanád a saját tapasztalatodat akkor nyugodtan lehet kommentelni! A visszajelzés azért is fontos, abból mert tudni fogom, hogy mit fejtsek ki bővebben legközelebb, szóval hajrá!

Ennyi bevezető után térjünk is a tárgyra! Arról már beszéltem, hogy letiltottam itthon a pornóoldalak elérését. Ez két napja történt, azóta nem néztem pornót és nem is maszturbáltam. Nem mondanám, hogy nem jut eszembe, főleg az önkielégítés, de eddig nem olyan vészes a dolog. Az ágyékomban folyamatosan érzek egyfajta feszítő érzést, mint mikor az ember régóta nem szexelt és már nagyon kívánja. Ez viszont a nélkül jelentkezik, hogy a cerka felállna. Tudom, ha megnéznék egy pornójelenetet, rögtök állna a farkam, mint a cövek de ha csak gondolok a szexre, akkor semmi. Na ezen kell változtatni.

Folyamatos feszültség is van bennem. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor a dohányos nem jut időben cigarettához. Magamról tudom, hogy ennek lelki és fizikai tünetei is vannak, na pontosan ezt érzem most. Meg kell szoknom ezt az érzést, mert sokáig velem lesz...

Az viszont pozitív, hogy merevedéssel ébredtem reggel :) Azt hittem hogy ettől egy időre el kell búcsúznom, de úgy látszik hogy mégsem. Ez azért jó, mert azt jelenti hogy a fizikai résszel nincs gond, tehát ha rendbe teszem az agyamat akkor visszatérhet minden a normális kerékvágásba. Megmondom őszintén, már alig várom, mert végre szeretnék egy jót szexelni a feleségemmel. Nagyon kívánom őt, de most még nem megy és ez nagyon nem jó. Olyan, mintha elém rakták volna a kedvenc tortámat, de nem tudnék beleharapni mert nincs szám. Tiszta Mátrix, mi? :D De türelmesnek kell lennem. Tudom hogy mi a gond velem, tudom hogy hogyan lehet kigyógyulni, tehát már csak időre és türelemre van szükségem.

Hogy mikor kezdtem úgy érezni, hogy változtatni kell? Ezt nem tudom pontos időponthoz, vagy dátumhoz kötni. Talán nem is lehet, mert ez egy folyamat. Először is, fel kellett ismernem hogy ez így nem mehet tovább. Ez sem ment egyik pillanatról a másikra. Néztem a feleségemet néha és azon gondolkodtam, hogyan jutottunk el idáig? Egymás mellett élünk, de nem együtt. Nem beszélgetünk, csak amiről nagyon muszáj. Nincsenek közös programjaink. Feszültek vagyunk, nincs türelmünk a másikhoz. A szexről meg már ugyebár beszéltem, na az nincs semennyi. Idejét sem tudom már, mikor csináltuk. Szóval néztem őt, vagy mondjuk munka közben ezen járt az agyam és kerestem a megoldást.

Persze ezek a problémák nem csak a pornófüggőségem miatt alakultak így, hiszen óhatatlan hogy tizen-pár év házasság után már nincs az a lángolás, mint az elején. Ezt az ember el tudja fogadni, de ami köztünk volt, az már annyira semmilyen nem volt, hogy csak két végkimenetele lehetett: rövid időn belül megoldjuk, vagy rövid időn belül elválnak útjaink. Az utóbbit egyáltalán nem akartam, szóval maradt az első megoldás. Rájöttem, hogy még mindig szeretem a feleségemet és nem akarom elveszíteni. Szóval elhatároztam, hogy megoldjuk.

Azzal kezdtem, hogy megpróbáltam magamban megkeresni az okokat. Azt éreztem, hogy ez főleg miattam csúszott félre, így hát nekem kell változtatni. Arra már régebben rájöttem, hogy pornófüggő vagyok, most már csak az erőt kellett magamban megkeresni a változtatáshoz. Sok agyalás után pár hete végül elhatároztam, hogy megbeszélem ezt a feleségemmel. Egyik nap leültettem a nappaliban és belevágtam. Mit mondjak, nem volt könnyű ennyi év után őszintén beszélni, de vettem egy nagy levegőt... és meglepő módon végighallgatott, egyetértően bólogatott és megegyeztünk, hogy együtt megoldjuk a párkapcsolati problémánkat. Hihetetlenül nagy kő esett le a szívemről! :) Egy pár napig ennek a hatása alatt voltam, de mondhatom hogy még mindig tart az örömöm!

Ekkor még nem beszéltem neki a pornóról, gondoltam hogy ennyi elég egy alkalomra, de kis idő múlva muszáj volt szóba hoznom a dolgot. Ugyanis az történt, hogy végre sikerült rávennem a szexre... Egy délutáni filmnézés közben történt a dolog, simogatás és kézzel izgatás után ő kérte hogy rakjam be. Na itt kezdődött a gond :( Hiába volt merevedésem, a behatolás után nem sokkal el is múlt. Mondanom sem kell, hogy nem növelte meg az önbizalmamat. Másnap újra próbálkoztunk, ugyanilyen eredménnyel. Egyszerűen nem éreztem azt az izgalmat, amit kellett volna ebben az esetben és ennyi év szexmegvonás után. Hát, ekkor már meg kellett neki említenem, hogy ez szerintem nem lesz olyan egyszerű dolog. Még ekkor sem jöttem elő az egész történettel, csak annyit mondtam hogy elszoktunk egymástól és idő kell, mire összehozzuk.

A következő együttlétet már jobban megterveztük, gondoltam ha kicsit mindketten rákészülünk lelkileg akkor talán én is átlendülök ezen a nehézségen. Ebből is látszik, hogy bár tisztában voltam a függőségemmel, a súlyosságát még nem tudtam felfogni... Mert persze ez a következő alkalom sem jött össze nekem, ugyanaz történt mint előtte. Annyit legalább "szépítettem", hogy kezdetnek kézzel meg szájjal legalább a feleségemet kétszer sikerült a csúcsra juttatnom. Ez tegnap történt, úgyhogy még friss az élmény de már most sokat tanultam belőle.

Ma az edzőteremben elmondtam neki, hogy szeretnék beszélni vele egy súlyos gondomról ha hazaértünk. Ja igen, azt még nem is említettem, hogy elkezdtem edzőterembe járni. Kb. 2 éve mentem először, de a covid miatt többször is abba kellett hagynom, mert bezártak a termek. Végül idén tavasz óta végre folyamatosan lehet menni, aminek örülök, mert bár fizikai munkát végzek, de súlyzózni közel sem ugyanaz. A 25 kilós túlsúlyom nagyját az elmúlt pár évben már leadtam, de mióta edzek, sok izom is feljött a zsírpárnák helyére, az erőnlétem és az állóképességem is sokat javult. Biztos vagyok benne, hogy a rendszeres edzés is sokat hozzátett ahhoz, hogy végre elhatározásra jutottam a problémámmal kapcsolatban. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a feleségem is eljár velem edzeni egy ideje, és hát ő sem rosszabbul néz ki a rendszeres testmozgástól, sőt ;)

Szóval ma leültünk újra és részletesen beszámoltam neki a pornófüggőségemről. Elmondtam, hogy annyira rácsúsztam a pornóra, hogy nem tudok vele jelenleg szexelni. Azt is elmeséltem, hogy pár napja (pontosabban 2...) nem nézek pornót, nem nyúltam magamhoz és a routerben beállítottam, hogy pornót meg se lehessen nyitni a böngészőben. Arról is tud már, hogy a leszokás akár hetekig is eltarthat, de én elhatároztam magam és ki fogok tartani. Azt már átélte velem, hogy a cigarettáról leszoktam, ami nem volt egyszerű mert 20 évig ettem a napi legalább 2 doboz cigit. Szerintem ez sem lesz könnyebb.

Kicsit féltem, hogy fogja fogadni, de szerencsére megértő volt. Láttam rajta, hogy felfogta a helyzet súlyát. Szóval most könnyebb a lelkem és nyugodtabb is vagyok, mert már nem vagyok teljesen egyedül ezzel az egésszel. Mostantól már "csak" ki kell tartani.

Közeledünk a jelenhez szépen, de azért a történet végéig el kell mesélnem még pár dolgot. Szerintem nagyon fontos és tanulságos, hogyan jutottam el addig ahol most vagyok.

Ott hagytam abba, hogy megismerkedtem a feleségemmel, akivel egyébként a mai napig együtt vagyunk. Házasságom története ott kezdődött, hogy kb. 15 évvel ezelőtt visszaköltöztem a szülővárosomba. Ennek az oka nagyrészt az volt, hogy Budapesten már semmi nem marasztalt. Éppen nem volt munkám sem, meg ugyebár a barátnőm is otthagyott az ismert okok, és az ebből -is- fakadó konfliktusok és elhidegülés miatt, ezért hát mentem oda, ahol ismerős vagyok.

Otthon nemsokára találtam munkahelyet, igaz nem teljesen a szakmámban, de legalább volt hol dolgozni. Egy elég nagy cég volt ez, változó számú de néha akár 1500 dolgozóval, szóval joggal bízhattam benne, hogy egyszer csak szembe jön velem egy lány, akivel el tudok képzelni egy új kapcsolatot. Szembe is jött, de ne szaladjunk ennyire előre!

A pornónézéssel és az arra való maszturbációval persze nem álltam le, de valahogy megritkult a dolog. Biztosan belejátszott, hogy nyugodt, ismerős környezetben, a szüleim házában laktam, volt stabil munkahelyem is, szóval lelkileg egy kicsit helyre rázódtam. Többet gondoltam arra, hogy jó lenne végre egy valódi kapcsolat, ami egy idő után jött is, ahogy kell. A munkahelyemen megismerkedtem egy nálam pár évvel fiatalabb lánnyal, akivel össze is melegedtünk.

Azt azért közbe kell szúrnom, hogy még előtte 2-3 alkalommal megdugtam az egyik, nálam kb. 10 évvel idősebb, férjezett munkatársnőmet. Ő mozdult rám, gondoltam, miért is ne? Hát, itt sem volt sikerélményem... Éppen meg tudtam dugni, viszont nem tudtam elélvezni egyszer sem. Nem igazán vigasztalt a tudat, hogy legalább neki sikerült... Szóval ezt ott be is fejeztem.

Ezek után jött az a lány, akiről fentebb már írtam, és aki mai napig a feleségem. Az első időszakban egyáltalán nem gondoltam a pornóra, mivel ő teljesen lekötött ezen a téren. Az együttléteink olyanok voltak amilyeneknek lenniük kell egy normális kapcsolatban. Vele valahogy az összes, szexuális jellegű problémám megszűnt szinte varázsütésre, a mai napig nem értem hogy miért és hogyan.

Összeköltöztünk, majd egy szűk év elteltével úgy döntöttünk, hogy gyermeket vállalunk. Ez teljesen közös döntés volt, addigra mindketten eljutottunk erre az elhatározásra, egymástól függetlenül. Időközben munkahelyet váltottam, ami így utólag nem tűnik valami jó ötletnek mivel sokkal stresszesebb volt, mint az előző. A gyári munka, bármilyen hülyék is vesznek körül néha, véget ér a műszak végével. Egy kis gyakorlás után az ember elfelejti az egészet a gyárkapuban és kész, nem viszi haza. Ez az új munkámban viszont sajnos nem így volt. Súlyosbított a helyzeten, hogy sokszor hétvégén sem voltam otthon, szóval sok téren összejöttek a negatív hatások.

Ráadásul az akkor már feleségem is teherbe esett, ami a szexuális életünkön először nem igazán érződött, de később már igen. A terhesség vége felé jutottunk el odáig, hogy ő még akarta volna, de én sajnos hazahoztam a munkahelyi stresszt, ami nem éppen libidónövelő. A szülés utáni időszakról meg gyermekes férfiaknak azt hiszem nem kell sokat mesélnem, szóval megint mi maradt? Kitaláltad, a pornó.

Erre az időszakra esett -hogy még súlyosbítson az amúgy sem rózsás helyzeten-, hogy a feleségem még a szülés előtt átköltözött a közös hálóból egy másik szobába. Mit ne mondjak, ez sem javított a nemi életünkön... A kiköltözésnek egyrészt a baba volt az oka, másrészt meg én. Ugyanis a terhesség alatt én is szépen felszedtem egy 20-25 kilót, amitől aztán elkezdtem horkolni. Ettől meg ő nem tudott aludni, szóval átcuccolt a másik hálóba. És ott is maradt.

Ott volt a baba, ami mindkettőnknek új dolog volt, a külön alvás, a munkahelyi stressz és a túlsúlyom. Ez nem éppen egy vágykeltő kombináció, hogy finoman fogalmazzak.  A szex meg persze hiányzott, de mivel már megint a pornóhoz -és közben magamhoz- nyúltam, a feleségemmel az együttlétek száma tulajdonképpen a nullára csökkent. A kevés kivételek egyike az volt, hogy a szülés után szűk két évvel egyszer csak azzal állt elém hogy ő még akar egy gyereket. Én örültem a dolognak, mert gondoltam hogy talán a próbálkozás közben kicsit közelebb kerülünk egymáshoz lelkileg is és talán kitörhetünk ebből a kissé elhidegült helyzetből. Sajnos ez nem igazán sikerült. Az első együttlétünk teljes kudarc volt részemről, később is csak úgy jött össze a dolog ha előtte pornóval hangoltam rá magam.

Mondanom sem kell, hogy az újabb kudarcok ismét beindították azt a spirált, amiből azt hittem, hogy már sikerült kijönnöm. Kudarc után szégyen, aztán hárítás, újabb kudarc, és már el is értünk a szex teljes hiányáig. Egyedül az vigasztal, hogy csak sikerült nagy nehezen összehozni a második gyerekünket, akit az elsővel együtt mindketten imádunk. Én biztos vagyok benne, hogy a két közös gyerek volt az a kapocs, ami a mai napig összeköt minket annyira, hogy még mindig együtt vagyunk. Ez egy biztos pont az életünkben, amire lehet építeni.

Viszont sajnos a köztünk levő szexuális probléma megmaradt. Miért is javult volna, mikor megint rácsúsztam a pornóra, jobban mint előtte. Ráadásul ez az időszak hosszabb is volt, mint az előzőek összesen, már tart vagy 7-8 éve. A második gyermekem születése után egyszer egy közös nyaralás előtt határoztam el, hogy változtatok a dolgon. Sajnos még addigra sem lett nyilvánvaló, hogy pornófüggő vagyok, de legalább egy pár hétre felhagytam a maszturbációval. Ennek hatására végre sikerült szexelnem a feleségemmel, de nem volt benne sok köszönet. Igaz hogy én végre elélveztem nővel, de ő igencsak kelletlenül állt a dologhoz és látványosan nem is volt neki jó. Persze ezért nem hibáztatom, eddigre eléggé leszoktunk egymásról sajnos. Mondanom sem kell, hogy ez az aktus egyikünk kedvét sem hozta meg a folytatáshoz és hát én sem voltam eléggé kitartó a változtatáshoz. A pornóra kiverés egyszerűbb volt, hát maradtam ennél a megoldásnál. Egészen a legutóbbi pár hétig, de ez majd megint egy új bejegyzés témája lesz, mert már így is túl hosszú voltam.

Folyt. köv.

Az előző bejegyzésben ott hagytam abba a történetemet, amikor leszereltem. Ez kb. 20 éves koromban történt, tehát mondhatjuk, hogy ekkor kezdődött számomra a nagybetűs élet. Volt egy barátnőm, kerestem munkát, éltem az életemet mint a legtöbb fiatalember.

Hogy a témánál maradjunk: a barátnőmmel nagyon jó volt a szex, gyakran is csináltuk, gond nem volt ezzel az oldalával az életemnek egy szál se. Számítógépem az ugyan volt, de az internet civil ember számára elérhetetlen dolog volt a '90-es évek közepén, szóval az általam elérhető pornó kimerült a magazinokban és egy pár meztelen női képben a számítógépen.

Aztán az ezredfordulóhoz igencsak közeledve szülővárosomból elkerültem Budapestre. A szakmámban helyezkedtem el, mint  informatikus, egy akkor induló számítógép alkatrész-nagykernél és itt találkoztam először az internettel. Meg persze a pornóval, amivel már akkor is tele volt az egész. Akkoriban már másik barátnőm volt, akivel együtt is éltünk. A szexuális életünk teljesen rendben volt, annál is inkább mert a csajom igencsak fehérmájú volt és bár nekem is gyakran igényem volt a szexre, de ő egyszerűen kielégíthetetlen volt. A pornófilmeket, amiket persze ennek ellenére is néztem néha, inkább kíváncsiságból kerestem. Persze maszturbáltam is közben, de ez akkor nem tűnt problémának, mert mellette a hagyományos szex sem okozott gondot.

Egy idő -és néhány újabb kapcsolat után- összejöttem egy vidéki lánnyal, akivel az első időszakban távkapcsolatban éltünk. Ez azt jelenti, hogy inkább csak hétvégén találkoztunk, akkor is nála, aki a szüleivel élt. Szóval a szexhez megfelelő lehetőséget találni nehézkesebbé vált. Plusz akkor már bőven a kétezres éveket írtuk, mikor otthonra is be lehetett vezetni a netet, és így már bármikor tudtam pornót nézni. Meg persze bármikor ki tudtam verni a szebbnél szebb lányokra, akik mindig rendelkezésre álltak, nem voltak távol, nem voltak a másik szobában a szüleik és még sorolhatnám. Ahogy így írás közben visszagondolok, ettől az időszaktól kezdődtek a problémák.

 Először még fel sem tűnt, hogy gond van. Távol voltunk egymástól, amikor pedig találkoztunk és alkalmunk volt a szexre, minden rendben levőnek tűnt. De aztán összeköltöztük... Na ekkor kezdett érződni, hogy valami nem kerek. Ahogy minden este mellettem feküdt a lány, azt éreztem hogy mintha nem lenne kedvem vele szexelni. Mindez annak ellenére, hogy egy nagyon szép, karcsú, hosszú hajú lányról volt szó, aki még csak nem is húzódozott az együttlétektől, sőt. Én meg hárítottam, közben meg kivertem egy pornófilmre titokban.

Persze ő nem tudta mire vélni, hogy hirtelen nem akarom megkefélni, most hogy összeköltöztünk. Én sem tudtam akkor, hogy mi a baj, csak azt éreztem, hogy nem kívánom vele a szexet -viszont a pornóra meg egyből felállt a szerszám és 1-2 perc alatt már el is élveztem. Könnyű, gyors szex, azzal akivel csak akarom -gondoltam én. Szóval szépen lassan elvesztettem az érdeklődésemet a valódi szex iránt, a pornóra viszont egyre jobban rácsúsztam. Amikor csak lehetett, már ültem is a képernyő elé és vettem elő a cerkát, akár napi 4-5 alkalommal is. A csajomat meg egy idő után már akkor sem tudtam megdugni, ha nagy nehezen rávettem magam a dologra. Egyszerűen nem, állt fel, vagy ha igen, akkor mire beraktam volna a punciba, már fél 6 volt. Elég lehangoló, főleg ha tekintetbe vesszük hogy még 30 éves sem voltam akkoriban...

Természetesen ez az egész egy ördögi spirál lett: minél több volt a kudarc, annál kevesebbszer akartam próbálkozni a barátnőmmel, viszont a kielégülés kellett és egyre több pornót néztem, miközben persze kivertem magamnak. Eljutottam odáig, hogy már csak pornóra állt fel, a normális szex meg nullára csökkent köztünk. Az viszont, hogy ennek a pornóhoz van köze, valahogy egyáltalán nem tudatosult bennem. Gondoltam, hogy egyszerűen már nem kívánom a csajomat, szóval másnál kell próbálkozni. Próbálkoztam is, elmentem kurvázni. Tudom, nem a legjobb ötlet, de hirtelen ez jutott eszembe és ez volt a legkönnyebben kivitelezhető. Persze itt sem jött össze a dolog, de még ekkor sem gondoltam hogy milyen nagy a baj. Hiszen a farkam felállt, elélvezni el tudtam, szóval impotens nem lehetek, gondoltam én. Akkor biztosan csak feszült vagyok idegen csajjal. Pedig már akkor rájöhettem volna, hogy másról van szó, de ha esetleg sejtettem is, a beismerés -mint előzőleg írtam- egy nagyon nehéz folyamat.

Nem lesz meglepő információ, hogy egyszer csak arra mentem haza, hogy a lakásból eltűntek a csajom cuccai, vele együtt. Szóval ott maradtam egyedül -vagyis nem egészen, mert a számítógép és az internet ott volt nekem, így hát vigasztalódhattam -a pornóval. Arra akkoriban nem is gondoltam, hogy új kapcsolatba kezdjek, hiszen addigra már annyi csalódáson mentem keresztül az igazi szexel kapcsolatban, hogy meg sem mertem próbálkozni vele. Ez mondjuk egy alig 30 éves férfi esetében finoman szólva sem kecsegtet jó kilátásokkal, de valljuk be, ezt kívülről könnyebb belátni, mint mikor benne él az ember.

Az akkor lelépett barátnőm után évekig nem is kezdtem új kapcsolatba, egészen addig míg a feleségemet meg nem ismertem.

Folyt. köv.

A címben szereplő kérdések erősen összefüggenek, így úgy célszerű ha egyben adok rájuk választ. Az első kérdésre egyszerűen meg tudok felelni: 40-es éveim derekán járó, heteroszexuális férfi vagyok. 2 gyönyörű gyerek apja és egy gyönyörű feleség férje. A heteroszexuális beállítottságomon belül elég széles az érdeklődésem, tehát a klasszikus pózokon kívül simán benne vagyok (helyesebben voltam...) extrémebb dolgokban is. De csak lánnyal, esetleg lányokkal :-)

A család, amibe beleszülettem, mondhatjuk hogy átlagos értelmiségi család volt. Édesanyám egy kis faluból, apám egy közepes méretű városból származott. Mint később kiderült, apám alkoholista volt, abból a fajtából, aki ha iszik akkor agresszívvá válik, de ezen kívül nem látszott rajta hogy ivott volna. Anyámat nem bántotta, de engem és az öcsémet elég gyakran. Mondjuk ez az információ annyira nem vág témába, de hozzá(m) tartozik az összképhez.

A 80-as évek végén, mikor a pubertáskorba léptem, finoman szólva sem volt fejlett a szexuális felvilágosítás, sem otthon, sem pedig az általános iskolában... A suliban kimerült abban, hogy biológia órán 45 percben a tanár pókerarccal leadta a dolog biológiai oldalát, de otthon még ennél is rosszabb volt a helyzet. Mikor olyan 12-13 éves koromban elkezdtem érdeklődni a lányok iránt és mint minden egészséges gyereknek, nekem is meglódult a fantáziám, persze én is elkezdtem játszani a szerszámommal. Emlékszem, ezt anyám egy alkalommal meglátta és a következő intelemmel fordult hozzám:

- Fiam, nem szabad a kukiddal játszani, mert le fog tőle száradni és különben is nagyon csúnya dolog és meg ne lássam többet, megértetted?!

Hát, az anyám részéről ezzel le is volt tudva az én "felvilágosításom". Apám még ennyit sem mondott az egészről, tulajdonképpen életében sem akkor, sem később nem beszélt ilyesmiről. Egyszóval innen sem várhattam, segítséget a szex és a lányok égető kérdését illetően, így hát maradtak a haverok.

A haveroktól, osztálytársaktól pedig nem egyszerű megbízható információhoz jutni, de mivel akkor nemhogy internet nem volt, hanem az erotika, ne adj' isten a pornó mint olyan sem igen létezett kis hazánkban hozzáférhető formában, ez maradt az egyetlen kútfeje az ember ébredő szexuális kíváncsiságának. Tulajdonképpen magát az önkielégítést is egy nálam pár évvel idősebb utcabeli cimborámtól tanultam meg. Ő mutatta meg az övén, hogy mit kell csinálni a saját szerszámommal. Ezek után legalább már ezzel tisztában voltam, persze el is kezdtem buzgón gyakorolni frissen szerzett ismeretemet :-)

Viszont mivel ahogy fentebb is említettem, nemhogy egy pornómagazinhoz -videóhoz meg pláne, lévén hogy videómagnónk sem volt akkoriban, nemhogy pornókazettánk-, de egy meztelen nőről készült fényképhez sem tudtam hozzájutni, maradt a képzelet. Ha az ember ki akarta verni, akkor segédeszközök hiányában szépen maga elé képzelte az aktust, és lehetett kezdeni a mókát.

Na ez változott meg nem is olyan sokára. A rendszerváltás után tudtam venni pornómagazinokat és kinyílt a világ - legalábbis ez a része, ami nekem akkor, mint 14-15 éves fiatalembernek a legfontosabb volt. Viszont itt még mindig csak képek voltak, a többit hozzá kellett képzelni.

Később, a műholdas tévé magyarországi megjelenésekor végre szexfilmeket is lehetett nézni -persze csak titokban , hogy a szüleim meg ne lássanak. Ezekben a német nyelvű, főleg tiroli témájú alkotásokban sem volt persze explicit dugás, de elég jól imitálták és akkoriban ez elég is volt nekem. A szerszámom, mint a korombeli, pubertáskorú srácoknak, persze még egy szellőre is úgy állt mint a cövek, szóval akár napi 4-5 alkalommal is simán ki lehetett verni.

Aztán jöttek a barátnők. Az első olyan 16 éves koromban, akivel a szüzességemet is elvesztettem. Velük sem volt gond napi 2-3 alkalommal szexelni, mellette még -kollégista lévén- ment a maszturbáció ezerrel, de már pornómagazinok segítségével. Később jött a katonaság, középiskola után. Otthon komoly barátnőm volt -mellesleg a szex és a szeretkezés közötti különbséget vele tanultam meg-, de eltávozást meg nem sűrűn kaptam, úgyhogy megint maradt a dolog saját kézbe vétele. Pornót nem igazán lehetett becsempészni a laktanyába -biztosan volt olyan ahova igen, de emlékeim szerint nálunk nem voltak ilyenek. Szóval a képzeletemet kellett használni az önkielégítéshez. Ez volt az utolsó időszak az életemben, ahol a fantáziálás hatására nyúltam magamhoz, és ennek az információnak később még óriási jelentősége lesz.

Folyt. köv.

Üdvözöllek, Látogató!

Ha csak idekeveredtél, röhögni, kárörvendeni, esetleg szörnyülködni, akkor azért :) Ha közös a problémánk és sorstársam vagy, akkor meg különösen! Ha esetleg nőként olvasod ezeket a sorokat, esetleg kíváncsiságból, az is rendben van! Hiszen Te talán nem is sejted, de Téged is érinthet a dolog a Te párkapcsolatodban!

A "mi"

Most már biztosan kíváncsi vagy arra, hogy miről szeretnék írni, mit is akarok elmondani ezzel a bloggal! Azt mondják, egy függőségből való kigyógyulás mindig a beismeréssel kezdődik, hát kezdem én is ezzel:

PORNÓFÜGGŐ VAGYOK.

Na tessék, hogy ezt most leírtam, máris kicsit jobban érzem magam. Máris megkönnyebbültem. Tényleg azzal kell kezdeni, hogy legalább magamnak beismerem, hogy mi a baj, és hogy ez a baj elég nagy. És hogy kezdeni kell vele valamit, mert magától nem fog javulni. És azt is, hogy ezzel nekem kell kezdeni valamit, mert más nem tudja megoldani helyettem.

Hogy ez pontosan mit jelent -legalábbis nekem-, arról szól ez az egész. És remélem, hogy arról is, hogy ezt a függőséget egy idő után magam mögött hagyom. Vagy úgy is mondhatjuk, hogy kigyógyulok egy szenvedélybetegségből, ami megkeseríti az életemet. Mert ez egy szenvedélybetegség, ugyanannyira, mint mondjuk a dohányzás, a kábítószer vagy az alkoholizmus.

A "miért"

Hogy miért ez a blog, kérdezhetnéd. Vagy akár azt is, hogy egyáltalán miért akarom, hogy erről az én személyes problémámról mások is tudomást szerezzenek? Ezekre a kérdésekre nincs egyszerű válasz, de azért megpróbálom.

Először is, ahogy Karinthy írta az Előszó című versében: "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek". Semmilyen függőségről nem egyszerű beszélni, még azokkal sem akik közel állnak hozzánk. Hát még erről! Gondolj bele (ha érintett vagy, akkor meg pontosan tudod), ha még magadnak sem akarod (tudod) bevallani, hogy baj van veled, akkor másnak hogyan tudnád! Én sem tudom -és őszintén szólva nem is akarom, ugye megérted! - névvel, arccal megtenni, de VALAKINEK EL KELL MONDANOM! Ez úton is elnézést, hogy virtuálisan felemeltem a hangom, de ez az én blogom, úgyhogy megtehetem :) Szóval el kell mondanom valakinek, mert feszít belülről és mert úgy érzem, hogy segít. Egy kicsit azért is, mert még nagyon sokan küzdenek ezzel a függőséggel -akár tudnak róla, akár nem- és talán nekik is segít ez az egész. Ha már csak annyit elér ez a blog, hogy néhány hozzám hasonlóan pornófüggő férfi felismeri azt, hogy ez az ő gondja is, már megérte. Mert ez azt jelenti, hogy közelebb került a gyógyuláshoz, legalábbis megvan rá az esélye.

A "hogyan"

Erről a részről őszintén szólva csak halvány elképzeléseim vannak, annál is inkább mert még életemben nem írtam blogot. Arra gondoltam, hogy írok egy bejegyzést magamról, és arról hogy hogyan jutottam el idáig. Persze mivel szeretném megőrizni az inkognitómat, az életrajzomról csak körülbelül és nem teljesen pontos adatokkal fogok szolgálni, de szerintem ez is elég lesz a történet megértéséhez.

A későbbiekben arról akarok beszámolni, hogy mit tettem, és mit teszek éppen azért, hogy magam mögött hagyjam a pornófüggőséget. Ezt próbálom majd a jó ízlés határain belül megtenni, de előre szólok, hogy jócskán lesz a dologban felnőtt tartalom. Persze ezt már a blog létrehozásakor beállítottam, szóval ha ezt olvasod akkor ezzel tisztában vagy, tehát nem tehetsz nekem szemrehányást :) Egyszóval, a téma maga megkívánja hogy intim részletekbe menjek bele. Bele is fogok, de csak annyira, amennyire a megértéshez kell.

Mint azt az elején is leírtam, minden olvasót szívesen látok a blogomon. Kommentelni is lehet persze, de lesz pár szabályom. Az első, hogy egymás felé mutassunk tiszteletet! Ez nem kérés, aki nem hajlandó ezt betartani, az repül a kommentszekcióból! Aki érintett valamilyen módon, annak a nélkül is van elég baja, hogy más még gúnyolódna is rajta, úgyhogy ezt komolyan fogom venni. Röhögj magadban ha akarsz, és örülj, hogy nálad minden rendben ezen a téren, de itt nem fogsz.

Röviden ennyi mára, amint időm lesz, igazán belevágok! Addig is, ha már említettem Karinthy Frigyes versét, fogadd szeretettel - úgy is, mint a mottómat!

A viszont látásig (olvasásig :) ),

"Pista"