Hogy mikor kezdtem úgy érezni, hogy változtatni kell? Ezt nem tudom pontos időponthoz, vagy dátumhoz kötni. Talán nem is lehet, mert ez egy folyamat. Először is, fel kellett ismernem hogy ez így nem mehet tovább. Ez sem ment egyik pillanatról a másikra. Néztem a feleségemet néha és azon gondolkodtam, hogyan jutottunk el idáig? Egymás mellett élünk, de nem együtt. Nem beszélgetünk, csak amiről nagyon muszáj. Nincsenek közös programjaink. Feszültek vagyunk, nincs türelmünk a másikhoz. A szexről meg már ugyebár beszéltem, na az nincs semennyi. Idejét sem tudom már, mikor csináltuk. Szóval néztem őt, vagy mondjuk munka közben ezen járt az agyam és kerestem a megoldást.
Persze ezek a problémák nem csak a pornófüggőségem miatt alakultak így, hiszen óhatatlan hogy tizen-pár év házasság után már nincs az a lángolás, mint az elején. Ezt az ember el tudja fogadni, de ami köztünk volt, az már annyira semmilyen nem volt, hogy csak két végkimenetele lehetett: rövid időn belül megoldjuk, vagy rövid időn belül elválnak útjaink. Az utóbbit egyáltalán nem akartam, szóval maradt az első megoldás. Rájöttem, hogy még mindig szeretem a feleségemet és nem akarom elveszíteni. Szóval elhatároztam, hogy megoldjuk.
Azzal kezdtem, hogy megpróbáltam magamban megkeresni az okokat. Azt éreztem, hogy ez főleg miattam csúszott félre, így hát nekem kell változtatni. Arra már régebben rájöttem, hogy pornófüggő vagyok, most már csak az erőt kellett magamban megkeresni a változtatáshoz. Sok agyalás után pár hete végül elhatároztam, hogy megbeszélem ezt a feleségemmel. Egyik nap leültettem a nappaliban és belevágtam. Mit mondjak, nem volt könnyű ennyi év után őszintén beszélni, de vettem egy nagy levegőt... és meglepő módon végighallgatott, egyetértően bólogatott és megegyeztünk, hogy együtt megoldjuk a párkapcsolati problémánkat. Hihetetlenül nagy kő esett le a szívemről! :) Egy pár napig ennek a hatása alatt voltam, de mondhatom hogy még mindig tart az örömöm!
Ekkor még nem beszéltem neki a pornóról, gondoltam hogy ennyi elég egy alkalomra, de kis idő múlva muszáj volt szóba hoznom a dolgot. Ugyanis az történt, hogy végre sikerült rávennem a szexre... Egy délutáni filmnézés közben történt a dolog, simogatás és kézzel izgatás után ő kérte hogy rakjam be. Na itt kezdődött a gond :( Hiába volt merevedésem, a behatolás után nem sokkal el is múlt. Mondanom sem kell, hogy nem növelte meg az önbizalmamat. Másnap újra próbálkoztunk, ugyanilyen eredménnyel. Egyszerűen nem éreztem azt az izgalmat, amit kellett volna ebben az esetben és ennyi év szexmegvonás után. Hát, ekkor már meg kellett neki említenem, hogy ez szerintem nem lesz olyan egyszerű dolog. Még ekkor sem jöttem elő az egész történettel, csak annyit mondtam hogy elszoktunk egymástól és idő kell, mire összehozzuk.
A következő együttlétet már jobban megterveztük, gondoltam ha kicsit mindketten rákészülünk lelkileg akkor talán én is átlendülök ezen a nehézségen. Ebből is látszik, hogy bár tisztában voltam a függőségemmel, a súlyosságát még nem tudtam felfogni... Mert persze ez a következő alkalom sem jött össze nekem, ugyanaz történt mint előtte. Annyit legalább "szépítettem", hogy kezdetnek kézzel meg szájjal legalább a feleségemet kétszer sikerült a csúcsra juttatnom. Ez tegnap történt, úgyhogy még friss az élmény de már most sokat tanultam belőle.
Ma az edzőteremben elmondtam neki, hogy szeretnék beszélni vele egy súlyos gondomról ha hazaértünk. Ja igen, azt még nem is említettem, hogy elkezdtem edzőterembe járni. Kb. 2 éve mentem először, de a covid miatt többször is abba kellett hagynom, mert bezártak a termek. Végül idén tavasz óta végre folyamatosan lehet menni, aminek örülök, mert bár fizikai munkát végzek, de súlyzózni közel sem ugyanaz. A 25 kilós túlsúlyom nagyját az elmúlt pár évben már leadtam, de mióta edzek, sok izom is feljött a zsírpárnák helyére, az erőnlétem és az állóképességem is sokat javult. Biztos vagyok benne, hogy a rendszeres edzés is sokat hozzátett ahhoz, hogy végre elhatározásra jutottam a problémámmal kapcsolatban. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a feleségem is eljár velem edzeni egy ideje, és hát ő sem rosszabbul néz ki a rendszeres testmozgástól, sőt ;)
Szóval ma leültünk újra és részletesen beszámoltam neki a pornófüggőségemről. Elmondtam, hogy annyira rácsúsztam a pornóra, hogy nem tudok vele jelenleg szexelni. Azt is elmeséltem, hogy pár napja (pontosabban 2...) nem nézek pornót, nem nyúltam magamhoz és a routerben beállítottam, hogy pornót meg se lehessen nyitni a böngészőben. Arról is tud már, hogy a leszokás akár hetekig is eltarthat, de én elhatároztam magam és ki fogok tartani. Azt már átélte velem, hogy a cigarettáról leszoktam, ami nem volt egyszerű mert 20 évig ettem a napi legalább 2 doboz cigit. Szerintem ez sem lesz könnyebb.
Kicsit féltem, hogy fogja fogadni, de szerencsére megértő volt. Láttam rajta, hogy felfogta a helyzet súlyát. Szóval most könnyebb a lelkem és nyugodtabb is vagyok, mert már nem vagyok teljesen egyedül ezzel az egésszel. Mostantól már "csak" ki kell tartani.
